A király meztelen
A Fidesz-kormány léket kapott, kicsúszott kezéből a nyilvánosság feletti kontroll. Kérdés, hogy befoltozható-e a lék, és ha igen, mit lehet kezdeni a rajta beömlött egységnyi magyarpéter jelenséggel.
Január végén még minden a megszokott mederben zajlott a magyar Fidesz-kormány által teremtett alternatív valóságban és annak erőterében: javában dübörgött, bár sokaknak talán már fel sem tűnt az aktuális kormányzati gyűlöletkampány (99% nem kér genderből/Sorosból/Brüsszelből), Orbán újabb brüsszeli harcokra és az EP választásokra készült teljes magabiztossággal, sokadjára is próbálta megszervezni az európai szélsőjobbos pártcsaládot, miközben az egyre mélyülő magyar gazdasági válság ellenére akadálytalanul hömpölygött a közpénz, és szálldogálltak a komplett iparágak darabkái a NER oligarcháihoz (még a reptérre is lett volna pénz valahonnan), és persze mámorosan dőlt az orosz propaganda a kormányzati médiagépezetből. A rekord európai infláció (közel 50% két év alatt), gyurcsányi magasságokban járó államháztartási hiány, a brutális bankközi, államközi és lakossági hitelkamatok, és az omladozó forintárfolyam ellenére a Fidesz alig 4%-ot vesztett népszerűségéből az előző évben - az ellenzék pedig mindebből semmit sem profitálva, apatikus reményvesztettséggel, elpusztíthatatlan Gyurcsánnyal súlyosbítva várta az idei év fontos választási eseményeit.
A kedélyeket legfeljebb Bayer Zsolt sötét családi múltjának felderítése borzolta január végén Ungváry Krisztián történész által, aki rámutatott ugyan a rendszer egyik fő verbális verőlegényének morális ellentmondásaira, de az általánosan tapasztalható, utólag visszagondolva vészjósló, dühös közönyön és apátián kívül semmi sem utalt arra, hogy Magyarországon bármi vagy bárki veszélyeztethetné a Fidesz hatalmát évtizedes távlatban.
Fortyog a mély
Aztán derült égből villámcsapásként robbant a kegyelmi bomba: a családbarát köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofilsegédnek (még valamikor tavaly áprilisban, de csak most derült ki). A többi pedig már történelem: pár napnyi hallgatás és tétovázás után Orbán villámgyorsan reagált, és kirúgta Novák Katalint, valamint Varga Juditot - és az utóbbi hetek eseményeinek tükrében ez utóbbi még fontosabb esemény volt, mint előbbi. Mindenesetre a relatíve gyors és határozott cselekvés azt mutatta, hogy Orbánék tisztában vannak azzal: óriási a baj, a leváltás előtti napokban ugyanis masszív telefonos felméréssel szondázták a közhangulatot. Ebből pedig kiderült, hogy a kegyelmi botrány rávilágított a rendszer képmutatására, ráadásul olyan témában, ami a Fidesz politikájának alapját képezi.
Eleinte úgy tűnt, hogy a bűnbakok rapid eltávolításával sikerülhet lecsillapítani a kedélyeket, és visszaterelni a közbeszédet a megszokott állapotába, lassan a propagandagépezet is beindult az ellenzék teljesen alaptalan lepedofilozásával.
Azonban az influenszerek által szervezett február 20-i megatüntetés megmutatta, hogy valami tényleg eltört a közvéleményben, és bizony fortyog a mély. A felületes szemlélő talán meglepődhetett azon, milyen mozgósító erejük van, és mennyire hatalomkritikusak a self-made, teljesen független véleményvezérek - de a magyar jútúber szcéna tele van ilyenekkel, és sokan közülük többszázezres követőtáborral bírnak. Némelyikük pedig közélettel is foglalkozik rendszeresen - és mindezt nem közpénzből, és nem propagandacélokkal teszik. (Elmondható, hogy a yútúbon gyakorlatilag minden kontroll nélkül kialakult, él és virágzik egy alternatív magyar csatorna-ökoszisztéma, rengeteg független, önjelölt - és emiatt gyakran elég szakmaiatlan - szereplővel.)
Az utóbbi 10-15 évben rendszeres résztvevője voltam számos ellenzéki és egyéb tüntetésnek, de soha korábban nem éreztem olyan szintű frusztrációt, kiábrándultságot és mélységes, néma fenyegetést, mint február 20-án a Hősök terén - és pláne sosem jött még össze ekkora tömeg korábban, még a híres netadós tüntetésen sem, bő 10 évvel korábban. Fun fact: az M1 híradónak sikerült olyan bravúrosan összeollóznia a tudósítást az eseményről, mintha egyenesen Orbán Viktort támogató tüntetést láttunk volna, mintha nem skandálta volna időnként a tömeg, hogy: “Orbán takarodj”. De ez is mutatja, hogy a közmédia nem merte elhallgatni vagy bagatellizálni a rendezvényt.
Magyar színre lép
Az influenszer-tünti után viszont látszólag úgy tűnt, hogy lassan visszatér minden a régi kerékvágásba, hiszen a szervezők nem akarták becsatornázni a tapintható elégedetlenséget semmilyen mozgalomba. Ez volt Orbánék legjobb reménye: lassan kifullad a botrány keltette hullám. Orbánt közben nagy pompával fogadta Trump, Szíjjártót Lavrov (Navalnij temetésének a napján), a propaganda pedig tolta a felelősséget az ellenzékre a pedofilbotrány kapcsán (persze pofátlan hazugságokra “alapozva”), és próbálta visszaterelni a klasszikus témák felé a “közbeszédet” - vagy minek is nevezzük a propagandát.
Mindeközben azonban a valódi nyilvánosság már egészen mással volt elfoglalva, mert színre lépett egy Magyar Péter nevű fickó, akiről egészen addig csak nagyon kevesen tudták, hogy Varga Judit volt igazságügyminiszter exférje. Időnként ugyan forgott a neve a sajtóban, de akkor is általában felesége kapcsán.
Márpedig február 11-én, Novák Katalin és Varga Judit lemondásának másnapján (!!!) Magyar Péter besétált az ellenzéki Partizán youtube-csatorna stúdiójába, és teljes nyíltsággal válaszolt Gulyás Márton kérdéseire - az interjút azóta 2,4 millióan látták. (Ennyit a propagandamédia-burok áttörhetetlenségéről). Magyar ekkor viszonylagos őszinteséggel kitálalt a NER működéséről. Tehette mindezt egészen hiteles pozícióból, mivel gyakorlatilag két évtizede óta a rendszer embere volt: hol ügyvédként (2006-os rendőri túlkapások áldozatainak ügyvédje), hol diplomataként, a legutóbbi időkben pedig állami cégek vezetőjeként. Mindeközben pedig a volt igazságügyér exférjeként, és pozíciói, ismeretsége révén egészen magas szinten belelátott a NER működésébe (pl. oligarchatalálkozók Orbán részvételével), megerősítve mindazt, amit addig is tudott-sejtett ugyan mindenki, Magyar azonban váratlan erővel és hitelességgel szembesítette a nagyközönséget azzal a politikai-gazdasági mocsárral, ami az ország vezetését és elitjét - azaz NER-t - jellemzi.
Ráadásul kitartónak és egyre keményebbnek bizonyult, a következő napokban-hetekben körbeturnézta az “ellenzéki” sajtót, egyre több és több részletet árult el a NER működéséről - mindenütt óriási nézettséget produkálva ezzel. Tette mindezt ráadásul nagyon világos, logikus és érthetően megfogalmazott mondanivalóval, ami üdítően hatott a magyar politikai közegben. A rogáni propaganda gyakorlatilag hetekig bénultan figyelte, se kiköpni se lenyelni nem tudta a Magyar-jelenséget, aki időközben az óriási érdeklődést tapasztalva emelte a tétet,
és pártalapítást belengetve március 15-re tüntetést szervezett Budapest szívébe. Pár órával és párszáz méterrel Orbán Viktor hasonló rendezvényéhez képest ráadásul arra a helyszínre, ahol a 2006-os események zajlottak. Igazán merész húzás egy olyasvalakitől, akit egy hónappal korábban még a kutya sem ismert, és oligarchákkal vacsorázgatott.
A rendezvényre tízezrek mentek el, és az élmény katartikus volt: a résztvevők folyamatosan döbbenten méregették, milyen sok lájk és kattintás manifesztálódott hús-vér emberként az Andrássy úton. Magyar pedig nem okozott csalódást, profin megszervezett és nagyon hatásos politikai antrét tartott - pedig közben nem mondott semmi újat, semmi olyasmit, amit az elmúlt években ne hallottunk volna az ellenzéktől, de mégis sokkal hitelesebbnek hangzott az ő szájából. Ráadásul úgy tűnik, az emberek nem is harcia nagyotmondásra és nem Brüsszel elfoglalására vágynak, hanem csak normális, mérsékelt beszédre, jobb egészségügyre, oktatásra, és igazából leszarják Sorost is.
Magyar körül forog minden
És el is érkeztünk napjainkhoz: mára Magyar Péter körül forog a teljes magyar közbeszéd, napi szinten szállítja a témákat és botrányokat. Néhol nagyon érzéketlenül, a normális sajtót is lepropagandistázva - amiért azóta bocsánatot kért - és folyamatosan számonkérve az eddig érinthetetlennek gondolt Rogán Antal Goebbels-minisztert, ügyészségi dokumentumokat lebegtetve, Orbán Viktort is felkérdezve. Ez még önmagában kevés lenne az üdvösséghez, de a Magyar-jelenség tényleg működik:
beszédtéma az utcán, villamoson, ebédlőkben, munkahelyeken, az online térben mindenki vele foglalkozik, a kommentszekciókat olvasva pedig döbbenetes szintű rajongás alakult ki körülötte, legyen szó akár DK-s, akár nem fideszes jobboldali fórumokon.
Az ellenzéki politikusok is rájöhettek már, hogy jobban teszik ha nem kritizálják Magyart, mert még a saját szavazóik is azonnal szétszedik őket ezért. Egészen biztos, hogy Magyar elsősorban az ellenzéki szavazóbázisra veszélyes - a Fidesz bázisára való hatása egyelőre felmérhetetlen.
Most még nem tudható, hová fut ki ez az egész, mennyire lufi a magyarpéter jelenség, sikerül-e pártot szerveznie az júniusi EP-választásokig, ha nem akkor kitart-e a lendülete 2026-os parlamenti választásokig, egyáltalán valós bizonyítékai vannak-e a Schadl-Völner ügyben, ami miatt az ügyészség beidézte? Sikerül-e további hiteles személyeket beszerveznie készülő mozgalmába és pártjába, egyáltalán lesz-e ideje minderre az ügyészség és Rogán bandája elleni harcban, vagy felemészti ez a küzdelem? Levetkőzi-e ezt a kissé arrogáns és nárcisztikus attitűdöt, vagy éppen ezért is tudott ilyen rövid idő alatt ekkora népszerűségre szert tenni? Rengeteg megválaszolatlan kérdés, amire csak az idő adhatja meg a választ.
Orbán a valóságon kívül
Egy valami azonban biztos: alaposan felkavarta az állóvizet - pontosabban meglovagolta, és még jobban felkorbácsolta a kegyelmi-ügy hullámait - és rámutatott arra a frusztráltásgra és elégedetlenségre, ami a magyar mindennapokban már nagyon is érezhető volt az elmúlt időszakban. Az Orbán-kormány egyszerűen elszakadt a magyar valóságtól, nem érzékelte, hogy a Covid-évek megpróbáltatásait, megfejelve a brutális inflációval és az érzékelhető gazdasági visszaeséssel, már nem lehet szimplán eltakarni egybites gyűlöletkampányokkal, miközben nagy magabiztosságukban elrejteni sem próbálták a harácsolást és szabadrablást. Orbánt talán túlságosan lefoglalta, hogy a számára már unalmas, és kihívásoktól mentes magyar belpolitika helyett teljes erejével a nemzetközi színtérre koncentrált, ahol megpróbálta különutasságával minél feljebb pozicionálni magát. Mindent ennek rendelt alá, és igazából nem lehet azt mondani, hogy sikertelenül: Orbán valóban nemzetközi tényező lett, bár egyúttal elszigetelte magát az EU államok többségében, még az örök barát lengyel konzervatívokat is elvesztette.
Ami az elmúlt egy-másfél hónapban történt, egy zárt rendszerbe kódolt robbanás, amihez kellett a körülmények szerencsés összjátéka, és az is könnyen előfordulhat, hogy fél év múlva már csak egy múló emlék lesz Magyar Péter, ha nem tudja kihasználni ezt az óriási felhajtóerőt, és ha a Fidesz nem korrigál.
Annyi azonban kiderült: a király jelenleg meztelen, félsüketen rohangál bunkósbotját lóbálva, és talán elveszítette varázserejét is. Lebecsülni, leírni persze még nem szabad: Orbán dörzsölt alak, és rendelkezésére áll minden erőforrás ahhoz, hogy változtatni tudjon. Azon sem szabad majd meglepődni, ha Orbán esetleg 180 fokos fordulatot hajt végre, mert kiszámolja, hogy holnaptól jobban megéri visszatérni az européer, nyugatos, atlantista politikához, esetleg szépen visszaadni néhány yachtot és iparágat, sittre vágni néhány oligarchát, és szép csöndben konszolidálni a NER-t valamiféle polgáribb és kevésbé riasztó formába, ezzel kifogva a szelet Magyar Péter vitorlájából. Láttunk már ilyet, például amikor a hirtelen előretörő, akkortájt még vérnáci Jobbikot előzte váraltanul széljobbról a Fidesz, ahol azóta is ottragadt.
Mindenesetre nagyon régen volt ilyen reményteli és izgalmas a magyar közélet és politika, és további érdekfeszítő hetek, hónapok várnak ránk. Nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra.